Ki más, mint a Baszkföldön is legendás Győri "Astarloza" Tamás, a Magyar Oroszlánok baszk-bringa szakértője által kaptok betekintést az idei Vueltába. Már a baszk részébe, hisz bennünket ez érdekel igazán a spanyol háromhetesből. Első rendhagyó poszt a magyar Athletic blogon! Köszönjük Tamás!
Idén augusztus 20-án, szombaton már 71. alkalommal rajtol el a Vuelta a Espana mezőnye, 21 nap alatt 3277 kilométer vár a kerékpárosokra, és 22 csapat 198 versenyzője vág neki a nem rövid távnak. De ezek csak a puszta számok, ami nekünk a legfontosabb, hogy különböző csapatokban 10 baszk srác is ott lesz a mezőnyben. És ami legalább ennyire fontos, hogy idén végre ismét ellátogat a karaván a baszk tartományokba, szeptember 1-jén Bilbaóban lesz a 12. szakasz befutója, másnap pedig Bilbaóból rajtol el a mezőny, és egy navarrai városkában, Urdax-ban (szebb nevén Urdazubi-ban) lesz a cél. Mindkét szakasz profilja kedvez a szökevényeknek, ami nekünk nagyon jó hír, biztosan próbálkoznak aznap kedvenc baszkjaink támadásokkal. Na de kik is lesznek idén a hőseink? Erről szól az írásom. Ha bárki kedvet kapna a verseny követéséhez, szeretettel várok mindenkit az index fórumon a kedvenc versenyzőm, Haimar Zubeldia topicjában, ahol igazán jó fej emberek, kerékpár-rajongó barátaim társaságában lehet majd követni az eseményeket! http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9186632
2011-ben, több mint 30 év után tért vissza a Vuelta mezőnye a baszk tartományokba. Előtte politikai okokból erre hosszú éveken keresztül nem került sor, bár korábban már elég régóta tervezték a szervezők a baszkföldi kiruccanást, de fostak az ETA-tól. 2011-ben aztán megvalósult az álom, és végre eljött az idő! Abban az évben, akárcsak idén, 2 szakaszt is kapott Euskadi tartomány, Gasteizben Amets Txurruka sokáig szökésben volt, de végül utolérte őt a mezőny, és az egyébként rettentően szimpatikus olasz, Daniele Bennati nyerte meg a sprintbefutót. Bilbaóban viszont csoda történt, és a dimbes-dombos szakaszon a barakaldói születésű Igor Antón győzött szökésből, és lett a baszkok legnagyobb hőse! Karrierje során Fuji nyert ennél sokkal komolyabb szakaszokat is, például ugyanebben az évben a Giro d’Italia királyszakaszát, a Zoncolan nevű rettenetet, vagy 2010-ben a Vueltán az andorrai szakaszt, ami után átvette az összetettben a vezetést is. De az érzés, hogy Bilbaóban győzött, hazai pályán, felbecsülhetetlen volt a szurkolóknak, hatalmas nagy élmény volt mindenkinek! Nekem is! Nézzétek meg a videókat, igazán megható volt nekem sok évvel később újra átélni ezeket a pillanatokat. Az első részlet az Alto de Vivero emelkedő, ahol eldőlt a szakasz, és ahol Fuji leszakította Marzio Bruseghint. Micsoda szurkolás volt, libabőrös vagyok, ha látom, mennyit jelentett a helyieknek mindez. Zárójelben jegyezném meg, hogy 3:13-nál éri utol a mezőny Gorka Verdugót. Ugyan nem látszik a közvetítésben, de Gorka a megelőző 50 kilométeren a seggét is kidolgozta a szökésben a társáért, hogy ne érje utol őket a mezőny! Nem is érte utol, fantasztikus munkát végzett aznap Gorka, fontosnak tartom mindezt megemlíteni! A második videó már csak a dicsőséges bevonulást mutatja Bilbaóba, Fuji olyan kényelmes helyzetben volt, hogy megtervezhette az ünneplést. Nagyon megérdemelte a győzelmet, nagyon megdolgozott érte! A negyedik helyen Haimar Zubeldia érkezett meg, aki ekkor már nem az Euskaltel versenyzője volt, a 209-es rajtszámú, fekete-piros mezben tekerő versenyző ő, a már ekkor is csak Papa becenéven emlegetett baszk legenda. Pedig akkor még csak 33 éves volt. Csak annyit akartam megmutatni nektek ezzel a videóval, hogy mennyit jelent a baszkoknak ez a verseny, és hogy mekkora hősök a szemükben a helyi versenyzők!
Na de ki is lesz az a 10 baszk srác a Vuelta rajtjánál, akiknek idén is szurkolhatunk a három hét során végig, a baszkföldi szakaszokon pedig különösen? Bemutatom őket szépen sorban, hivatalos rajtlista híján rajtszámok nélkül, a csapatuk World Tour ranglistán elfoglalt pozíciója alapján csoportosítva. A versenyzők neve mögött zárójelben a csapatuk neve olvasható.
Samuel Sanchez (BMC)
Röviden és tömören, Samu a legnagyobb! Tényleg a legnagyobb, rettentően tisztelem, emberileg is és versenyzőként is! A legbaszkabb baszk a szememben, annak ellenére, hogy nem a baszk tartományokban, hanem az asztúriai Oviedóban született. De Baszkföldön nőtt fel, baszk felesége van, és a gyermekeinek is baszk keresztnevet adott. A szurkolóknak általában két momentum jut eszükbe Samuról. Ő volt Peking olimpiai bajnoka 2008-ban az országúti mezőnyversenyben, és ő volt a Tour de France hegyi királya 2011-ben. Abban az évben nyert is egy hegyi szakaszt a Pireneusokban a Touron, Luz Ardidenben, ugyanott, ahol 10 évvel korábban a legendás Roberto Laiseka. Luz Ardiden egy brutálisan nehéz hágó, volt lehetőségem meggyőződni róla a saját szememmel. Hatalmas eredmények egy versenyző életében, de nekem mégsem ezek jutnak Samuról eszembe elsőre. Samu 5 szakaszt nyert meg eddig a Vueltákon, és összetettben is sokszor ott volt a legjobbak között, 2009-ben pedig karrierje legjobb eredményével második helyen végzett összetettben Alejandro Valverde mögött. Hihetetlen, mekkorát ment ebben az évben! A másik, ami eszembe jut Samuról, az Itzulia, vagyis a Baszk Körverseny, aminek ő a legnagyobb királya. Az Itzulia Baszkföld legfontosabb kerékpáros körversenye, és itt nagyon sok mindenben örökös csúcstartó Samu. 14 alkalommal állt rajthoz eddig a versenyen, és mindannyiszor teljesítette is a távot, amivel örökös rekorder. Összesen 10 alkalommal végzett eddig összetettben a legjobb 10 között, amivel szintén rekorder. Többször volt dobogós is összetettben, de csak egyszer tudott győzni, 2012-ben hatalmas csatában az utolsó szakaszon előzte meg a katalán Purito Rodriguezt. Összesen 8 szakaszt nyert meg az évek során az Itzulián, 11-szer volt második, és 3-szor harmadik, ezek is rekordok. Háromszor tudott győzni a verseny ikonikus hegyén, Eibarban az Arrate emelkedőn, ami szintén rekord. Inkább nem sorolom tovább. De a legszemélyesebb emlékem, ami eszembe jut Samuról, mégis a Züri Metzgete egynapos klasszikus 2006-ból. 3 nappal a verseny előtt halt meg Samu édesanyja rákban, a csapat pedig visszaléptette őt emiatt a versenytől. De Samu a saját kérésére mégis ott volt a rajtnál. 50 kilométerrel a vége előtt pedig egy kamikaze akcióba kezdett, és lelépett a főmezőnytől. Sokáig nem vették komolyan az ellenfelek, de aztán elkezdtek menni utána Boogerdék. Hosszú kilométereken keresztül üldözték Samut a szakadó esőben, de még csak közelebb sem tudtak hozzá kerülni. A kerékpársport minden törvényét felülírta aznap, de mégis neki volt igaza. Amikor beérkezett Samu a célegyenesbe, simán ment volna tovább a következő körre, Igor Gonzalez de Galdeano csapatvezető állította le a kocsiból, hogy drága öcsém, állj már meg, itt a verseny vége, nincs már hová menni tovább. Annyira magán kívül volt, hogy el sem hitte. Azt se tudta, hol van. Sajnos nem találtam róla videót, de rettentően megható pillanatok voltak. Maximálisan megmutatta számomra, milyen a sportemberi nagyság. A videón az olimpiai győzelme, élete legnagyobb sikere látható. Szintén libabőrös vagyok mindig, ha megnézem.
Mire lehet idén képes? Samu már 38 éves, 3 éve a BMC csapat tagja, az Euskaltel megszűnése után a bivalyerős svájci gárdához szerződött. Első éve nem sikerült túl jól új csapatában, a tavasza a korábbiakban megszokott szintjéhez képest teljes homály volt, de az év végére már megtalálta a helyét az új csapatában, és végül a hatodik helyen végzett a Vueltán. Tavaly a Tour de France volt fő versenye, ahol Tejay Van Garderen első számú segítője volt, de az amerikai kiszállása után be kellett ugrania a harmadik hétre kapitánynak. Megoldotta, végül a 12. lett összetettben. A Vueltát viszont fel kellett adnia, a karrierje során először egy sérülés miatt. Az idei a legjobb BMC-s éve eddig a három közül, kedvenc versenyén, az Itzulián hatodik lett összetettben, és nyert egy szakaszt, ezzel pedig majdnem 1000 nap után tudott újra győzni a profi mezőnyben. Utoljára 2013-van még az Euskaltel színeiben nyert szakaszt, a Daphine Liberé versenyen. Nem ma volt. Összetettben neki vannak a legjobb esélyei a baszkok közül, egy újabb top10 szerintem reális elvárás lehet tőle, ha a dobogó már nem is, bár én titkon reménykedem benne. És szakaszt is nyerhet, igaz, a baszkföldi napok profiljai nem elsősorban az ő stílusának kedveznek. Sokkal inkább a kilencedik szakaszt néztem ki neki, szülővárosában, Oviedóban az Alto de Naranco tetején lesz a befutó. Ha valahol, ott biztosan meg fogja próbálni. Hermans és Atapuma személyében ráadásul elsőrangú hegyi segítők lesznek mellette, a baszkok közül szerintem egyértelműen Samu várhatja a legjobb előjelekkel a Vueltát.
Jon Castroviejo (Movistar)
Jon érdekes alakja a baszk kerékpársportnak. Az Orbeában nevelkedett, ami az Euskaltel U23-as csapata volt egykor, majd mindössze két évet töltött csak el narancsmezben, mielőtt a Movistar csapathoz szerződött volna 2012-ben, Alejandro Valverde személyes invitálására segítőnek. A Movistar manapság az egyetlen spanyol csapat a World Tour mezőnyben, viszont igen erős a baszk vonal a vezetésben. Eusebio Unzue személyében 30 éve baszk nagyfőnök dirigálja a sort, a sportág öreg rókája olyan legendás versenyzőknek volt az edzője korábban, mint Pedro Delgado, Miguel Indurain, José Maria Jimenez, vagy manapság Alejandro Valverde. 7 Tourt nyert a vezetésével a csapat, amit a nálam idősebbek Banesto, a korombeliek Caisse d’Espargne, a nálam fiatalabbak pedig Movistar néven ismernek. De az öreg mellett is baszkok ülnek a kísérő kocsikban, José Luis Arrieta és Txente Garcia csapatvezetők révén. Több baszkot találunk a versenyzők között is, a Vueltán közülük Jon Castroviejo és Imanol Erviti állnak rajthoz.
A Movistar első számú versenyzője a kolumbiai zseni, Nairo Quintana lesz, aki 2014-ben Girót nyert, emellett pedig már háromszor is dobogóra tudott állni a Tour de France-on. Az indián származású menő idén a harmadik volt az év legfontosabb versenyén Chris Froome és Roamin Bardet mögött. Quintanán kívül ott lesz a csapatban a spanyolok atyaúristene, Alejandro Valverde is, aki Gastone Nencini egyedülálló, 1958-ban felállított rekordját szeretné idén beállítani. A legendás olasz menő 1957 és 1958 között egymás után öt nagy körön is a legjobb 10 között végzett összetettben, soha senki nem volt képes ezt azóta sem megismételni. Valverde nagy sorozata a tavalyi Touron kezdődött, és jelenleg négynél tart, a tavalyi Touron harmadik, a tavalyi Vueltán hetedik, az idei Girón harmadik, az idei Touron pedig hatodik tudott lenni. Mivel Valverde a karrierje során már ötször állhatott a Vuelta pódiumán, és a legrosszabb egyéni eredménye is egy hetedik hely tavalyról, közel sem reménytelen a feladata. Két kapitánnyal felálló csapat lesz tehát a Movistar, így a segítők dolga is nehezebb lesz, mert több felé kell majd figyelniük.
A Movistar top csapat, ezen a Vueltán minden versenyzőnek az lesz a dolga, hogy a két kapitányt, Quintanát és Valverdét segítsék. Ugyanakkor a Movistarnak évek óta hagyományosan fontos a nagy körökön a csapatverseny megnyerése, amihez minden szakaszon a legjobb 3 versenyzőjük együttes eredménye szükséges. Valverde és Quintana mellé tehát minden hegyi szakaszon kell egy harmadik ember is, aki jellemzően az aznapi szökéssel elmegy, és így próbál előnyt szerezni az ellenfelekkel szemben. Castro viszont nem a szökések embere, ellenben nagyszerű tempómenő, sokat fogjuk őt látni a mezőny elején, elsősorban a sík részeken, amikor viszi a tempót azzal a céllal, hogy utolérje a mezőny az aznapi szökevényeket. Egy szakaszon viszont kimondottan jó esélyei lehetnek a szakaszgyőzelemre Jonnak, mégpedig a 19. napon, az egyenkénti időfutamon. Castro a szám igazi specialistája, kétszeres spanyol bajnok kronóban, a tavalyi világbajnokságon pedig a negyedik helyen végzett. Idén az olimpián is ott lehetett ebben a baszkoktól egyébként eléggé idegen versenyszámban, és bár sokáig vezetett is, de végül alig négy másodperccel lemaradt a bronzéremtől. Szerintem reális esélye lehet ezen a szakaszon győznie, a háromszoros Tour győztes Chris Froome lehet a nagy ellenfele most is, tőle kapott ki alig négy másodperccel Rióban.
Imanol Erviti (Movistar)
A fociban van egy régi mondás, hogyha csapatot akarsz építeni, először vegyél egy jó kapust. Kerékpárban valahogy úgy kezdődik a csapatépítés, hogy végy egy jó talpast, add ki neki feladatnak, hogy a szakaszok elején álljon a mezőny elejére, és az első 100 kilométeren menjen, ami a csövön kifér, hogy az aznapi szökevények ne tudjanak túl messzire elmenni. Az egyik leghálátlanabb feladat a sportágban, mert nem elég, hogy a szakaszok első felében te szopatod magad meg a legjobban az egész mezőnyben, ráadásul már jóval a vége előtt leszakadsz, és teljesen magadra hagyva kell valahogy beszenvedned magad a célba, hogy másnap megcsinálhasd ugyanezt. Jellemzően 15-20 perc hátránnyal érsz be, hogy még csak a neved se legyen benne a másnapi újságban. Te szívsz, hogy a csapattársaidnak könnyebb feladata legyen, röviden és tömören. Nem is ismerik sokan a mezőny ezen igen fontos „alkotóelemeit”. Viszont kevesen tudják ezt a szerepkört igazán jól csinálni, emiatt egy jó talpas mindig fontos alkotóeleme, és ezzel együtt megbecsült tagja lesz a csapatának. A már említett Txente Garcia, aki ma már a Movistar egyik csapatvezetője, az egyik legjobb talpas volt a maga idejében, Indurain, José Maria Jimenez és Valverde is nagyon ragaszkodott hozzá, 16 Vueltán segítette a csapatát. A szerepét ma Imanol Erviti örökölte meg. Erviti Valverde igen fontos segítője, nem véletlen, hogy az összes jelentős versenyére viszi magával a murciai legenda, a világbajnoki keretben évek óta alapember, és idén ott volt az olimpián is. Hasonló szerepköre lesz tehát Ervitinek is, mint Castroviejonak. A csapatverseny miatt jó eséllyel fogjuk látni néhány szökésben is, de mivel neki minden nap brutális munkát kell elvégeznie a két kapitányáért, és amúgy is megterhelő szezonja volt, számomra meglepetés lenne, ha a szökős napjain jó eredményre lenne képes. Bár nagyon megérdemelne végre egy győzelmet!
David Lopez (Team-Sky)
A Sky a mezőny leggazdagabb csapata, és a háromszoros Tour de France győztes Chris Froome köré olyan segítőket szerződtettek az utóbbi években, akik nagyon sok más sorban kapitányok lehetnének. De mivel a pénz az úr, megtehették. Erősen hierarchikusan szerveződő csapatról van szó, Froome az egyértelmű első ember, a segítőknek pedig az egész mezőnyben talán itt van a legkevesebb lehetőségük arra, hogy egy-egy napon szökjenek és magukért versenyezzenek. Nagyon ritka a nagy körökön, hogy Sky versenyzőt látunk szökésben a hegyi szakaszokon. Nagy kavarás volt a csapat összeállítását illetően az utóbbi napokban, a hét elején került ki a sorból Benat Intxausti, tegnap pedig a legjobb baszk, Mikel Landa is. Bekerült viszont helyettük a rutinos David Lopez. Froome két nagyon fontos segítőjét veszítette tehát el, és mivel így Leo König maradt az egyetlen, aki komoly szerepet vállalhat a hegyek között, Lopezre nagyon komoly munka fog hárulni. Aligha vállalhat szökést egészen addig, amíg Froome versenyben van az összetettért. Viszont eljöhet az ő ideje, ha az angol idő előtt megborul, amire látok némi esélyt. Mivel az idei Tour megnyerése után Froome egyből utazott Rióba, ahol az időfutamon bronzérmet nyert, a mezőnyversenyben pedig tizenegyedik lett, és az utazás, akklimatizálódás, versenyzés, regenerálódás, versenyzés, utazás, visszaakklimatizálódás körrel alap hangon bukott két hetet, amit a riválisainak egy része pihenésre fordíthatott, ilyen előjelek után pedig nem vagyok benne biztos, hogy bírni fogja a verseny harmadik hetét is. Ha így lesz, akkor Lopez szabad kezet kaphat, és szökésből akár jó is lehet egy szakaszgyőzelemre, 2010-ben már nyert egy napot a Vueltán még a Movistar csapat tagjaként. Lopez feladata és a szereplése egy az egyben Froome formájától függ tehát.
Romain Sicard (Direct Energie)
A baionai születésű francia-baszk Romain Sicard pályafutása egykor hatalmas reménységekkel indult. Pofátlanul fiatalon, még 2009-ben tűnt fel, amikor az Orbea színeiben megnyerte a Subida al Naranco versenyt, többek között legyőzte még a szülővárosában versenyző Samuel Sanchezt is aznap. Ugyanabban az évben aztán francia színekben indulva megnyerte az U23-as világbajnokság mezőnyversenyét, egy rettentően hegyes versenyen, fiatal kora ellenére is igen impresszív, tudatos versenyzéssel. Azt gondoltam akkor, hogy egy nagy klasszis születésének lehettem a tanúja. A francia sajtó és közvélemény legalább akkora faszfej módon viselkedik a versenyzőivel, mint ahogyan a magyar sajtó teszi az olimpián „csak” 17. helyen végző sportolókkal. Mint a leendő Tour-győztesről cikkeztek akkor Sicardról, ami rá is nyomta a bélyegét a későbbi pályájára. GT-menő nem, viszont egy nagyon megbízható hegyi segítő vált belőle az évek alatt, akit bármilyen szituációban lehetett használni. Az Euskaltel megszűnése után Sicard a francia Europcar csapathoz szerződött, ma már Direct Energie néven fut a brigád, de ugyanarról a csapatról van szó. Itt az egykori Alpe d’Huez győztes Pierre Rolland és Thomas Voeckler volt a két kiemelt ember. Igen, Voeckler volt a „kis francia”, aki 2003-ban élete első Tourján sokáig hősiesen védte a sárga trikót Armstrong ellen, sokan így emlékeznek rá. A kis francia azóta felnőtt, idén már 14. alkalommal ért célba a Touron, zárójelben jegyeztem meg. Idén Rolland sok év után eligazolt a csapattól, Voeckler pedig a kiöregedés jeleit kezdte el produkálni, így életében először Sicard volt az idei Touron a kapitány a csapatában. Fogalmazzunk finoman, erősen felsült ebben a szerepkörben.
Most a Vueltán viszont itt van a lehetősége a javításra. Bernard Hinault volt az utolsó francia versenyző, aki meg tudta nyerni a Tourt, nem ma volt, hanem 1985-ben. Azóta egyre frusztráltabbak a franciák, hogy hazájuk körversenyén csak részsikereket tudnak elérni, a tehetséges francia versenyzők pedig évtizedek óta azzal küzdenek, hogy agyonnyomják őket az elvárások. Ha valaki feltűnik, a helyi sajtó rögtön ráugrik, és mint a leendő Tour de France győztes versenyzőről kezdenek el cikkezni róla, aki a nemzet utolsó reménysége, és aki megmenti majd a francia gloire-t. Sicard a sokadik francia versenyző, aki ezzel szembesült, és gyanítom, nem is ő volt az utolsó. A Vueltán viszont elvárások nélkül, felszabadultan versenyezhet. Jobban is sikerül neki évek óta a Vueltás szereplés, mint az otthoni. 2 éve 15., tavaly 13. volt összetettben, idén szerintem reális célkitűzés lehet számára a top10. Igazából ez is lenne a következő logikus lépés a karrierjében. 28 éves, papírforma szerint most következnek majd a legjobb évei. Titkos baszk esélyesként, a surranópályán szerintem Sicard lehet az idei Vuelta egyik kellemes baszk meglepetése.
Haimar Zubeldia (Trek-Segafredo)
Mit is mondhatnék el a kedvenc versenyzőmről? Az írást úgy kezdtem, hogy Samuel Sanchez a legnagyobb. Tényleg. De helyesbítenem kell, mert Zubeldia még nála is nagyobb! Tényleg. Ha szeretitek Gurpegit, akkor értitek, miért gondolom ezt így. Samu Sanchez egy rettentően tehetséges srác, aki rengeteget dolgozott azért, hogy olimpiai bajnok és Tour de France hegyi király kerékpáros legyen belőle. Haimar Zubeldia pedig egy sokkal kevésbé tehetséges srác, aki viszont rengeteget dolgozott azért, hogy élő legenda legyen belőle. Zube már öreg róka, idén múlt 39 éves. Hosszú évekig volt az Euskaltel második számú embere Roberto Laiseka, majd később Iban Mayo mögött. Laiseka kiöregedése és Mayo visszaesése után aztán Samuel Sanchez és Zubeldia lettek az első emberek a csapatban, mindketten nagyon megdolgoztak érte! De míg Samu igazi őstehetség volt, addig Zube csak egy elsőrangú iparos. Ugyan Zubénak nincsenek nagy győzelmei, 2000-ben megnyerte az Euskal Bizikletát, 2010-ben pedig már a Radioshack csapat színeiben a Tour de l’Aint, de ezzel vége is. Ezek nem jelentős versenyek. Viszont a nagy körökön mindig ott volt a legjobbak között, ha dobogós sohasem, de egy összetett top10-re mindig futotta az erejéből, amikor szükség volt az öregre, és ezzel számtalanszor húzta ki a csapatot a szarból. 15-ször állt rajthoz eddig a Touron, ami önmagában is megdöbbentő szám, a minden idők ranglistán ezzel az ötödik helyen áll jelenleg. És mivel jövőre is tervezi az indulást, talán nem is reménytelen feladat behozni a 17-szeres rajtoló O’Grady-t és Hincapie-t. Volt negyedik összetettben a Touron 2007-ban. Volt ötödik 2003-ban. Volt hatodik 2012-ben már Radioshack versenyzőként, és kétszer is volt nyolcadik 2006-ban és 2014-ben. Idén 39 évesen is a 24. helyen végzett a Touron, és nagyon hasznos segítője volt Bauke Mollemának, aki a harmadik hétig őrizte összetettben a második helyét, igaz, a végén teljesen összeomlott, és a legjobb 10-ből is kicsúszott.
A 15 Tour indulása mellé Papa még 11 Vuelta rajtot is oda tud tenni, és még egy Girot is, ez annyi, mint 27 nagy körverseny, ami a háta mögött van már. Imponáló pályafutás. Papa 2008-ig versenyzett az Euskaltel kapitányaként, majd 2009-ben mennie kellett a csapattól, több oka volt ennek. Előbb Contador mellé szegődött az Astanába, majd a következő évben a nagy visszatérő Armstrong mellé a Radioshack csapatába igazolt hegyi segítőnek. És vén fejjel elkezdte újra taposni a hierarchiát. És az évek alatt megint szépen lassan kikoptak mellőle a nagy nevek, akárcsak korábban az Euskaltelnél, és most a Trek csapat megint ott tart, hogy a 39 éves Haimar Zubeldiát nevezte a Vueltára kapitányként. Zube versenyzési stílusa jelentősen átalakult az utóbbi években. Kiöregedett már abból, hogy egy hosszú időfutamon egy órán keresztül magas szinten trappoljon, perceket veszít már ebben a versenyszámban a korábbi közepes szintjéhez képest is. Emellett már az állóképessége sem olyan, mint korábban, hogy 3 egymást követő hegyi szakaszt végigbírjon az élmezőnnyel. Emiatt kikopott már a top10-ből, nem is nagyon ambicionálja az összetett eredményt. Viszont így sokkal jobb esélyei vannak a szökésekben, ha valakinek kevés a hátránya, nem fogják elengedni szökni az esélyesek csapatai, ha valakinek jelentősebb, azt igen. Papát jó eséllyel el fogják engedni, ha szökik. Tavaly nagyon villogott a Vueltán, két hegyi szakaszon is karnyújtásnyira volt csak a győzelemtől. Első alkalommal egyedül maradt elöl, és a hegy tetejétől alig másfél kilométerrel érte csak utol a mezőny. Második alkalommal még közelebb volt a szakaszgyőzelem, az ír Roche társaságában haza is ért, de a botlábú ír a végén lesprintelte a még botlábúbb sprinter baszkot. Idén vajon összejön neki? Van rá esélye, én a 17. szakaszt néztem ki a számára a Camins de Penigolosa hágó tetején.
Markel Irizar (Trek-Segafredo)
Markel Irizar nem csak Zubeldia csapattársa, hanem edzőpartnere és legjobb barátja is egyben. Nem csak most a Trekben, hanem már az Euskalteles időkben is így volt ez. Markel az egyik legemberibb kiskerékpáros a mezőnyben, a története mindenki számára példaként szolgálhat, milyen az igazi sportemberi nagyság. Irizarnál 19 éves korában hererákot diagnosztizáltak, de akárcsak példaképe, a szintén rákból felgyógyult Lance Armstrong, Irizar is túlélte a gyilkos kórt, és gyakorlatilag a halálos ágyról vezetett az útja az Euskaltelbe, ahol éveket húzott le szorgos, sokszor láthatatlan, de rendkívül hasznos munkát elvégezve a csapatért. A narancsosoknál Koldo Fernandez sprintfelvezető vonatában volt évekig az egyik legfontosabb alkatrész, majd Armstrong visszatérése után, példaképe hívására szerződött a Radioshack csapatba talpasnak 2010-ben. Nyilvánvalóan marketing okokból kapott szerződést, de ennek már 6 éve, és az a tény, hogy ilyen hosszú ideig meg tudott ragadni az azóta Trek-Segafredo néven futó csapatban, és a mai napig is alapember, azt már csak magának köszönheti. Nagyon megbízható vízhordó, aki a sík szakaszokon kimondottan hasznos munkára képes, de a hegyek között sincsen teljesen elveszve, bár ott is csak segítőként lehet rá számítani. Ő az a versenyző, aki mindenhol ott van és mindent megtesz a társaiért. Legnagyobb sikerét 2010-ben érte el, amikor megnyerte az Asztúriai körversenyt, 2011-ben volt egy harmadik helye, 2013-ban pedig egy második helye egy-egy Vuelta szakaszon. Ma már 36 éves, megkopott a gyorsasága és az állóképessége is, így túlzott egyéni ambíciói nem nagyon lehetnek már. A szökésekben viszont nagyon sokat tud segíteni Zubeldiának, illetve a kevés sík szakaszon, ahol klasszikus sprintbefutó dönthet a végén, Fabio Felline felvezetőjeként láthatjuk. Markel munkáját igazából Zubeldia és Felline eredményeinek függvényében lehet majd megítélni a verseny végén.
Igor Antón (Dimension-Data)
Igor Antón nagyszerű kerékpáros, Zubeldia távozása után évekig az Euskaltel egyik legfontosabb versenyzője volt Samuel Sanchez mellett. 2006-ban robbant be, amikor szinte gyerekként szakaszt tudott nyerni a Calar Alto emelkedő tetején, nem kisebb legendákat, mint Alejandro Valverdét és Alexander Vinokurovot győzött le aznap Inigo Landaluze és Samuel Sanchez nagyszerű munkájának is köszönhetően. A következő években aztán nagyon sokat fejlődött, de az igazán kiugró siker sajnos elmaradt végül, emiatt számomra kicsit felemás a pályafutása. 2010-ben érhetett volna fel a csúcsra, amikor megnyerte Andorrában a Vuelta királyszakaszát, és átvette összetettben a vezetést, és a verseny első számú esélyesévé lépett ezzel elő. De ahelyett, hogy megnyerte volna a csapat történetének első nagy körversenyét, egy vérbeli Euskalteles balfaszkodás következett, a Pena Cabarga emelkedő lábánál összeakadt a saját csapattársával, Egoi Martinezzel, mindketten elestek és kulcscsontjukat törték, és ezzel mindkettőjük számára véget ért a verseny.
A következő évben jött a már említett nagy győzelme a Girón a brutális Zoncolan hágón, és a legendás bilbaói szakaszgyőzelem a Vueltán. Utána azonban már lefelé vezetett a pályája, véleményem szerint a Pena Cabarga hágó lábánál tört ketté a pályafutása. Az Euskaltel megszűnése után a Movistar csapatba vezetett az útja, Unzue kezei között viszont már meg sem tudta közelíteni a korábbi szintjét. 2 szinte értékelhetetlen Girót teljesített a csapat színeiben, és mindössze egyetlen győzelme volt a két szezon során, amit a csapatnál töltött. Ennyi pedig kevés volt ahhoz, hogy idén is szerződést kapjon. A Dimension-Data csapathoz szerződött, ahol bíznak benne, számítanak rá, és mivel erősen lelkizős típus, ez meg is látszik a teljesítményén. Idén is indult a Girón, ami nem volt az igazi, de határozottan jobban ment, mint a Movistarban bármikor. Aztán most ősszel a Donostia egynaposon és a Burgosi Körön is az éledezés jeleit mutatta, jó hatással volt rá a sokkal emberibb közeg. Igazából nem várok tőle semmit, csak hogy mutassa meg még egyszer, hogy mennyire tud kerékpározni. Kinéztem neki a 11. szakaszt. Mi más lenne aznap, mint befutó a Pena Cabarga tetején? Kantábria ráadásul már majdnem Baszkföld, Fuji ismeri az ottani hágókat, mint a tenyerét. Ha van sors, ott megmutatja, micsoda tehetség szunnyad benne, még ha évek óta nem is jött már elő.
Legnagyobb győzelmét, mint írtam 2010-ben aratta Andorrában, ami után átvette a vezetést is összetettben. A későbbi győztes Vincenzo Nibalit konkrétan szarrá verte aznap. Ha valami, akkor ez a tény pontosan megmutatja, milyen kvalitásai voltak egykor Fujinak.
Omar Fraile a baszk újhullám jeles képviselője, a Vueltán rajthoz álló versenyzők közül az egyetlen, aki az életkora miatt sohasem volt az Euskaltel csapat versenyzője. Sokakhoz hasonlóan ő is az Orbeában nevelkedett, de innen már nem a narancsosokhoz, hanem a csapat megszűnése miatt a prokontinentális (másodosztályú) Caja-Rural csapathoz vezetett az útja. Itt tisztességesen végigjárta a szamárlétrát, és a tavalyi év hozta meg számára az áttörést, megnyerte a Giro dell’Apenino rangos egynapos versenyt, és szakaszt nyert a Dunkerque-i versenyen is. Ezen kívül megnyerte a hegyi trikót az Itzulián, de ami a legfontosabb, nagyszerű Vueltát teljesített, és a számtalan akciójának köszönhetően a verseny hegyi királya lett. Ez a teljesítmény már elég volt ahhoz, hogy feljebb lépjen a World Tour mezőnybe, és a Dimension-Data csapat szerződtette. Idén 25 éves, és ez az első éve a legjobbak között, de egyelőre még szoknia kell a magasabb tempót, a tavasza és a Girója sem sikerült úgy, ahogyan vártam volna tőle. Az utóbbi hónapokban azonban egyre inkább kezd belerázódni a feladatba. Egy hete Burgosban megszerezte első trófeáját az új csapatában is, a verseny hegyi trikóját gyűjtötte be. Ez nagyon jó hír a Vuelta előtt, a tavalyihoz hasonló versenyzéssel idén is jó esélyei lehetnek arra, hogy megvédje tavalyi elsőségét, és újra ő legyen a hegyek királya. Mehet, amikor akar és tud, mert a csapatában nincsen megfelelő ember az összetettre, hacsak nem Igor Antón. Hogy szakaszt nyerhet-e? Nem tudom, elég nagy meglepetés lenne, de lehetetlen feladatnak sem nevezném. A baszkföldi két nap éppenséggel feküdne is neki, egészen biztos vagyok benne, hogy próbálkozni fog. Bilbaóban született, nagy szám lenne, ha éppen a szülővárosában érne fel a csúcsra.
Pello Bilbao (Caja-Rural)
Ilyen névvel valaki csak jó arc lehet, nemdebár? Ő a baszk Sagan, ahogyan némi eufémizmussal emlegetik, annyi igaz ebből, hogy a szlovák világsztárhoz képest Bilbao is többfajta terepen ott tud lenni a legjobbakkal. Kimondottan kedveli a dimbes-dombos, ardenneki klasszikus versenyekhez hasonló profilú szakaszokat, viszonylag jól sprintel, és a magas hegyek között sincsen teljesen elveszve. Viszont egyik terepen sem kiemelkedően jó, jó lenne lassan specializálódnia. Nagyon sokat kell még tanulnia, hogy klasszis versenyző legyen belőle, de nagyon jó úton jár efelé. 3 évet töltött el az Euskaltelben, majd az Euskaltel megszűnése után sok társához hasonlóan neki is a Caja-Rural csapatba vezetett az útja a másodosztályba, ahol viszont ma már ő számít csapata egyik legfontosabb emberének. Két éve megnyerte a Klasika Primaverát, ami egy nagyon nehéz egynapos klasszikus Navarrában, az egykori csapattársat, akkor már Movistaros Gorka Izaguirrét hajrázta le, ami azért nem rossz ajánlólevél. Emellett két szakaszt nyert meg a Török Körön. Tavaly volt egy majdnem győzelme a Vueltán, a murciai szakaszon második lett Jesper Stuyven mögött. Idén szerintem nagyon jó esélyei lehetnek, a 2., a 3., vagy a 7. szakaszon is az első héten. De a baszkföldi szakaszok is nagyon fekszenek a profiljának, főleg a második, az Urdazubi befutó. De ilyen névvel mekkora vagányság lenne már győzni Bilbaóban? Szerintem ő is azok közé tartozik, aki okozhat kellemes meglepetést nekünk!
