Ziganda edzői pályafutásának legnagyobb sikerét érte el tegnap, mivel az általa irányított Athletic Club megnyerte Európa Liga csoportját. 

Szeptember tizedike óta nem volt ilyen sima meccse a csapatnak, akkor a Girona ellen nyertünk 2-0-ra, igaz otthon, a San Mamesban. 

A csoportból való továbbjutáshoz egy döntetlen is elég lett volna, de olybá tűnik Adurizék nyerni járnak Lembergbe, három éve a Sahtart sikerült legyőzni, akkor a BL-ben, San José góljával.

Alapvető különbség volt a két meccs között, hogy most nem voltunk ott a lelátón. Illetve, hogy a Luhanszk azért nem egy Donyeck-erősségű gárda.

Ennek megfelelően már az első félidőben továbbjuthattunk volna: de Raul Garcia 16 méteres félfordulatos lövése kicsivel elkerülte a kaput, illetve a vonalbíró befújt egy lest - tévesen - mielőtt Inaki a kapuba talált volna. Aki nem látta a meccset elképzelheti a két kampósorrú mit reklamált!

A második félidőben mi irányítottunk. Raul Garcia kapufát rúgott, és ha valaki megtalálja a teljes meccset, az 52-53 perc környékén mindenképpen nézze meg Aduriz elfutását! 

Micsoda elegancia! Saját térfélről, három emberen át, tiszta lövőhelyzetig! Ezt látva arra a kijelentésre ragadtattam magam, hogyha emberünk nem lenne akkora paraszt, mint amekkora, Van Basten-i eleganciája volna. Idén már tíz gólnál jár, ami a bajnokságot és az EL-t illeti!

Aduriz minden kétséget kizárólag a futballtörténelem egyik legnagyobb csatára! 

Hogy ezt bizonyítsa a 70. percben fel is emelkedett az "adurizi" magasságokba és két ember között becsúsztatta Susaeta szabadrúgását a léc alá. 

Csak, hogy az utolsó öt percet meg ne húzzák az ukránok, RG tovább szomorította őket a 85. percben. 

A két főszereplő mellett Nunez mindenképp dicséretet érdemel, sokszor jól lépett közbe és jó labdákat is adott.

Izgulhatunk tehát tavasszal, de előbb majd hétfőn 1 óra körül, hátha valami jó kis ellenfelet kapunk!