Mint azt mindenki tudja, Aduriz elképesztő góljával az idény nyitómeccsén Athletic 1 - Barca 0. A felületes szemlélőnek ennyi. Nézzünk kicsit mélyebbre!
Jól sikerült felkészülés
Athletic-függőségünk okán, a páran szurkolói csoport törzsgárdájából a legtöbb felkészülési meccset megnéztük, legalábbis a hosszú összefoglalókat. Nekünk általában ezeken a meccseken nem szokott menni, de idén 8 edzőmeccsen egyszer kaptunk ki, háromszor nyertünk, négyszer ikszeltünk, úgy, hogy a Roma ellen nyilvánvaló csalás történt, még az ő játékosuk is elismerte. 12 kapott gólra 19 rúgott góllal válaszoltunk. Ami nagy érdeme Garitanónak, hogy végre megtalálta a Muniainhoz hasonlóan örök ígéretnek tartott Unai López helyét. S hogy beépítette a csapatba a kicsiktől Gorka Larrazabalt, igazából Susaeta helyére, Ohian Sancet-et a középpályára, Viviant a védelembe. (Larrazabal esetében igazi ritkaságról kell említést tegyünk és bár az Athleticnél nem ritkák a ritkaságok, olyan azért még nálunk se nagyon fordul elő, hogy apa és fia együtt játsszon valakivel! Igen, Aitor Larrazabal, Gorka apja még játszott együtt Adurizzal!)
Ami a kapusposztot illeti, Iago rengeteget hibázott a nyáron. A bilbaói közvélemény is Simónt követelte a kapuba, aki jó teljesítménye mellett idén begyűjtötte az U21-es EB aranyát is, Unai Nunezzel egyetemben.
Stat
Néhány Barca-drukker így kesergett: ezt hogy nem lehetett kibekkelni?! Valóban a Williams-Aduriz csere kissé időhúzónak tűnhetett azoknak, akik nem ismerik Adurizt. Amikor bejött, Tamás kollégával arról értekeztünk, tipikusan most jön egy olyan reménytelenül előrevágott, kasza labda, amit csak az öreg tud megrúgni. Megrúgta. Berúgta. Így a Róka a hatodik legidősebb gólszerző a ligában (38 év és 186 nap). Az Athletic történelmében 30 fölött ő szerezte a legtöbb gólt, 149-et! És hatodik helyen áll a klub góllistáján is 172 találattal.
A hosszú búcsú kezdete
Aduriz a szezon végén visszavonul. Egyik szemünk sír, a másik nevet. Már hogy csak május végéig láthatjuk a rendkívül elegáns mozgású támadót, viszont addig láthatjuk még! Öreg csatárunk hosszú búcsúzásba kezdett ezzel a góllal, csak hogy semmiképp se legyen egyszerű a válás. Tavaly a sokáig tartó sérülés, és hát valljuk meg a kor miatt is, mindössze két tizenegyessel - na jó az egyik szintén bejárta a világsajtót - vette ki a részét a csapat pontszerzéseiből. Az idei első labdaérintéséből már gólt szerzett. A mozdulat tökéletességéről így nyilatkozott a volt Athletic, most Barca mester Valverde: "Amikor láttam, hogy Aduriz felveszi a pozíciót hozzá...nem lepett meg, hogy így eltalálja."
Aztán van itt más helyről is dicséret. Egy hasonló, korszakos csatárzseni, Falcao írt így a twitteren: "Mi nagyszerű gól lőtt Aduriz! Ne vonulj vissza, kérlek!"
Az biztos szerkesztőknek megint át kell rendezniük a Top 10 Aduriz goals videókat!
Itt, ott, amott
Peru Nolaskoain és Aketxe ezen bajnokságban a Deport erősíti. Eraso és Sabin Merino továbbra is a Leganésban. Inigo Vicentét kölcsönvette az Iraola által irányított Mirandés. Iturraspe szerződése lejártával az Espanolban kötött ki, ahogyan Etxeita a Getaféban. Andoni Lopez idén az Elchében kap lehetőséget.
Szurkolói csoport
Jó szokásunkhoz tartva magunkat az bajnokság első meccsét megint együtt néztük páran. Ha lesz meccsnézés, legközelebb kiírjuk a facebookra!
Vasárnap este a földbe kellet volna döngöljük a sevillai Betist, de kapitányunk meggondolatlansága miatt ez sajnos kútba esett, több mint egy félidőt emberhátrányban játszottunk, mégis sikerült pontot csípni. Vagy kettőt veszteni?
Az első perctől kezdve látszott mi lesz a játék, Berizzo nagyon jó felállást eszelt ki, teljesen megszálltuk a középpályát, a Betis alig-alig tudta kihozni a lasztit. A jóval intenzívebb letámadás, mint amit Valverdével játszottunk néha, már a hetedik percben meghozta eredményét, egy kapu előtti kavarodás után Williams bekotort egy gólt. Nem álltunk le ezután, agresszívek maradtunk. A hazaiak csak hosszú indításokkal próbálkoztak és a következő hibájukat is sikerült kihasználni; Raúl Garcia tök üresen lőtt jó húsz méterről a hosszúba.
Továbbra is fönt maradtunk, úgy nézett ki, a Betis nem ússza meg négy alatt. Aztán Susaeta hét percen belül két teljesen fölösleges és meggondolatlan szabálytalanságot vétett, így a cséká piros lapot kapott, életében harmadszor. Ez pedig két pontba került a csapatnak.
A második félidőben is próbáltuk játszani azt, amit Toto elképzelt, de sajna a létszámkülönbség egy idő után tarthatatlanná tette a vezetést. Joaquinék az 51 és a 68. percben gólt lőttek, kiegyenlítve az állást.
A csapat és a mester becsületére legyen mondva, tíz emberrel is próbáltak támadni és a védelem is jól muzsikált, pláne a szezonba berobbanó Unai Simón a kapuban.
Ha Berizzo ilyen okosan ki tudja találni melyik csapat ellen mit kell játszani, sok örömünk lesz a szezonban. Aminek már nyugodtan örülhetünk az Yuri és Dani Garcia játéka. Mintha mindig is Athletic-játékosok lettek volna...
Szerdán este nyolckor a Villareal érkezik a San Mamésba. A Spíler1 a meccset természetesen NEM közvetít. (A Rojadirecta-n viszont elég jó streameket lehet lelni!)
Ha nyer a csapat hétfő este/éjjel, akkor semmi baj, nem gond éjfélig fennmaradni, de ha nem nyer, sőt az utolsó pillanatokban pontokat veszít, úgy már nem olyan funny...
Jó lehetett tegnap este semleges szurkolóként nézni az Athletic-Huesca meccset, főleg a második félidőt. Jó kis adok kapok ment a pályán, szinte egy percre sem állt a labda. Athletic-drukkerként viszont már kicsit keserű a szájíz, mert most két pontot buktunk a hajrában, nem úgy mint múlt hétfőn, amikor a hosszabbításban sikerült kicsikarni a győzelmet.
Látványosan játszott mindkét csapat és a játékvezető is jól működött a videóbíró segítségével. A képernyős figyelők jól kiegészítették a sporit. Sajnos azonban Williams két gólpassza mellé csak két kapufát tud felmutatni (főleg a második lehetett volna gól, amikor négyen mentek rá), pedig ha azok bemennek... de sportban, történelemben nincs ha. Az újonc - soraiban a tőlünk kölcsönvett Etxeitával - nem hagyta magát és két szép találattal egyenlített. (Főleg a második volt kapitális találat. Avila élete gólját szerezte.)
Szerintem Berizzo az első vendéggól előtt elcserélte magát. Iturraspét hozta be Cordóba helyére. Lehet jobb lett volna Unai López labdát tartani. Furcsa volt Raul Garciát klasszikus védekező középpályásként látni, Yuri Berchiche tökéletesen beilleszkedett. Unai Simón hihetetlen. Mintha mindig is a nagy csapat játékosa lett volna!
Az egy megszerzett pont igazi értelme, hogy még megnyerhetjük a bajnokságot veretlenül. A hétfői meccsek értelme pedig, hogy egy héten két meccset játszunk, most szombaton a Rayo ellen. Ja nem, a Rayo ellen nem, mert a Liga biztonsági okokra hivatkozva bezárta vallecas-i stadiont. Akkor a Reál ellen két hét múlva? Hol nézzük együtt? Ja, sehol. Maximum valakinél online. Mert Spíler TV még sehol. B*szódjál meg Spíler Tv!
Ha nem tudnátok, Aduriz egy hónapig harcképtelen izomsérülés miatt, Lekue-nak meg eltört a lába, tegnap meg is kellett műteni.
...és visszatértünk. Elnézést a hónapokig tartó szünetért de a blog szerkesztője költözésen van túl, ez az oka a hosszú poszttalanságnak. És nem csak a csapat kritikán aluli produkciója.
Az új mester és a bő keret:
Sok minden történt a csapat háza táján, ízlelgethetünk új neveket, biztosan tudtom mindent, úgyhogy csak érintőlegesen. Érkezett Ander Capa és Dani Garcia az Eibarból. Yuri Berchiche a PSG-ből. Remiro vissza az Huescából Unai López a Rayóból. Ők ketten kulcsszereplői voltak annak, hogy előző csapataik feljutottak az első osztályba. Ha már Huesca: Etxeita az újonchoz szerződött, mert minél többet szeretne játszani és erre Bilbaóban kevés az esélye. A tavaly bemutatkozó Andoni López az Almeriát erősíti a következő szezonban. Vesga a Leganéshez került kölcsönbe. A felnőttek között megmártózott Guruzeta, Munoz, Peru Nolaskoain minden bizonnyal a Bilbao Athleticben kapnak több lehetőséget, mint a nagyoknál. Kérdéses még Villalibre sorsa, aki nem sok sót evett meg a másodosztályú csapatoknál az előző idényben. Kepa a világ legdrágább kapusaként Londonba került a Chelsea-hez és szinte ugyanazon a napon megsérült Iago Herrerín, így az Elchének kölcsönadott Unai Simónt visszarendelte a klub.
Agur Kepa!
Na és van új edzőnk, Eduardo "Toto" Berizzo. A River, a Marseille és a Celta argentin válogatott játékosa edzőként Bielsa tanítvány. Másodedzőként segítette az "Őrültet" a chilei nemzeti csapat kispadján, majd évekig vezette a O'Higgins, majd a Celta Vigo edzője lett három szezonra és két éve Európa Liga döntőbe vezette a galíciaiakat. Vigóból vitte el a Sevilla, ahol egészségügyi problémája miatt nem teljesedhetett ki. Szerencsére meggyógyult, így áll az Athletic rendelkezésére. Az edzőmeccsek alapján kár volna bármit is jósolni, viszont ha megnézzük Toto eddigi staisztikáit, sok gólt fogunk rúgni, de kapunk is rendesen. Olybá tűnik Berizzo nem igazán szeret védekezni.
Hétfő este indul a szezon, este tízkor játszunk a bejegyzésünkben immár harmadszor említett, liga debütáns Huescával, Hogy tévén nézitek, azt felejtsétek el, hiszen Vajna Papa Spíler tv2-je még sehol a láthatáron. Fölöttébb dühítő az Nemzeti Együttműködés Rendszerének újabb ékes példája.
Hogy milyen lesz a hangulat a San Mamében idén? Az "aktív" szurkolókat tömörítő Inigo Cabacas Herri Harmaila nem túl sok jót ír közösségi oldalain, úgy tűnik Urrutia tovább nyirbálja az amúgy is megkurtított lehetőségeket. Csak az ICHH nélkül csend lesz a stadionban.
Tegnap az Athletic irgalmatlanul elkapta a Villarealt idegenben. Kuko Ziganda első igazán jó meccse volt ez, így április 9-én, a 31. fordulóban.
Mindenesetre jobb később, mint soha - puffogtatandó a közhelyeket, ha már kihagytam a Sárga Tengeralattjáró elsüllyesztését. Bilbaóban most megint lelkes mindenki, hogy oda lehet még érni a 7. helyre, ami Európa Liga indulást jelenthetne, mivel a kupadöntőt a Barca és a Sevilla játssza. (Persze ahhoz a Barca győzelme is szükséges, de jövő szombat éjjel okosabbak leszünk ez ügyben.)
Végre kijött a lépés a csapatnak, a bajnokságban idén még nem arattunk bravúrt. A Villareal pontatlan volt és nem valami lelkes. Kapusuknak sokat köszönhetnek; a három gól mellet tízszer védett bravúrral, Raúl Garciát akár az őrületbe is kergethette volna, mivel a heftis vagy hatszor került gólhelyzetbe.
Gólszerzőink átlagéletkora mindössze 23.3 év. És mennyire örülünk mindháromnak! A 21 éves Córdoba első felnőtt gólját lőtte végre! Inaki ebben a szezonban már 9-nél jár! És góllal tért vissza hosszú-hosszú sérüléséből Bart Simpsonunk, az örök tehetség Iker Muniain, aki idén lesz 25!
Végre jutott valami csemege ez évben!
Ami még érdekes, fontos lehet. Hallhattátok, hogy Thomas Tuchel, akit sokáig emlehettek az Athletic következő edzőjeként, elment a PSG-hez. Viszont tegnap a lelátón ott ült a párizsiak jelenlegi edzője, Unai Emery. Őt asszem szívesen látnánk a kispadon!
Mivel a blog nem kizárólag az Athleticről szól, mivel csapatunk szereplése alig méltó említésre - lásd tegnapi pontajándékozás a Celtának - mivel van bringaszakértő a szurkolói csoportban és mivel holnap kezdődik a baszk körverseny, íme Győri "Astraloza" Tamás beharangozója. Ne felejtsétek, az Eurosporton minden szakaszba belenézhetünk!
Húsvét hétfőjén kezdődik, és hat napon át tart Baszkföld kerékpáros ünnepe, az 58. alkalommal megrendezett Euskal Herriko Itzulia. 6 szakasz és 800 kilométer, amit a baszk hegyek között töltenek majd a versenyzők, hogy eldöntsék, melyikük közülük legjobb. A baszk tartományokban a kerékpárversenyzők népszerűsége a labdarúgókéval vetekszik, ha van egy jó baszk a mezőnyben, a szurkolók valósággal megőrülnek érte. Szerencsére szép számmal akadnak most ilyenek, közülük ráadásul többeknek van esélye jó eredményt is elérni. Az sem lenne meglepő, ha a végső győztes egy baszk versenyző lenne, de a szakaszgyőzelmekre, illetve akár a hegyi trikó megszerzésére is többen eséllyel pályáznak majd.
A baszk szurkolók számára talán a legfontosabb hír, hogy jelenleg két olyan versenyző is van a mezőnyben, akiknek reális esélyük van megnyerni az Itzuliát: Mikel Landa Meana és Jon Izagirre Insausti. A jelenkori baszk kerékpársport két legnagyobb alakjáról beszélünk. Együtt kezdtek el profiskodni az Orbea csapatban 2010-ben, ami valamikor az Euskaltel utánpótláscsapata volt. Majd együtt tekertek az Euskaltelben is, mint ifireménységek. Pályafutásuk azonban az életkoruk miatt csak a csapat megszűnése után teljesedhetett ki, Landa az Astanában és a Sky-ban versenyzett a csapat megszűnése után, majd idén szerződött a Movistarhoz, Izagirre pedig a Movistarban és a Bahrain Meridában lett később ismert kerékpáros. Kettőjük közül Landa a jobb versenyző, volt a Giro-n harmadik összetettben és hegyi király is, emellett nyert 3 szakaszt is az olasz körversenyen. Idén pedig a Tour egyik nagy esélyese lehet. Az Itzulián eddig két szakaszt tudott megnyerni. Izagirre nem annyira remek hegyimenő, mint Landa, az egy hetes versenyeken viszont jobb eredményekre képes, mint honfitársa. És az Itzulián is sikeresebb volt a múltban, eddig kétszer - 2015-ben és 2017-ben - tudott harmadik lenni az összetettben. Idén mindketten a győzelemért harcolhatnak, ami azonban nem lesz egyszerű feladat.
Jon Izagirre és Mikel Landa együtt, 2010-ben az Orbea csapat mezében:
Leginkább azért nem lesz egyszerű feladat, mert idén fantasztikusan erős mezőny jött össze az Itzulián, csak néhány név a teljesség igénye nélkül, akik ott lesznek a rajtnál: Vincenzo Nibali, Romain Bardet, Nairo Quintana, Richie Porte, Adam Yates, Rigoberto Uran, Ilnur Zakarin, Bauke Mollema, Michal Kwiatkowski. Azt hiszem, senki sem lepődne meg azon, hogyha ők kilencen - Landával kiegészülve tizen - lennének az idei Tour de France első tíz helyetettje. De hogy közülük legalább 6-7 ember ott lesz a Touron a top10-ben, arra nagy összegben mernék fogadni már most. Konkurenciában tehát nem lesz hiány.
Landa és Izagirre indulása mellett a másik nagyon fontos hír a baszk szurkolók számára, hogy öt év után ismét ott lehet egy baszk csapat a rajtnál. 20 éven keresztül, de utoljára 2013-ban az Euskaltel-Euskadi képviselte az ikurrina színeit a kerékpáros mezőnyben, a csapat megszűnése után azonban nem akadt senki, aki átvette volna az örökségüket. Idén viszont végre meghívást kapott az Euskadi-Murias csapat is a versenyre, akik így megpróbálják betölteni azt az űrt, amit a narancsszínű mez eltűnése jelentett a baszk szívekben.
Népszerűségüket mutatja, hogy rengeteg egykori remek kerékpáros mögéjük állt. De számos ismert arcot is fel lehet fedezni az alábbi videón. Hogy kiket, azt persze nem árulhatom el, ahhoz végig kell néznetek!
Ni ere Bizikletan! Bizi Bizikleta!
Az Euskadi-Murias csapat 2015-ben alakult, majd három évig szerepeltek a kontinentális mezőnyben - ami a harmadik vonalat jelenti -, az első három idényükben kizárólag baszk versenyzőket foglalkoztattak. Vagyis tovább vitték azt a vonalat, amit az Euskaltel vagy az Athletic Bilbao is képviseltek. Az idei szezonban aztán szintet léptek, és 2018-ban már a második vonalnak megfelelő prokontinentális mezőnyben versenyeznek. Emiatt lehetnek most itt az Itzulián, és emiatt indulhatnak majd el a Klasika Donostián és Vueltán is ősszel.
A szintlépés egyben jóval több versenynapot is jelent, így az eddigi 12 versenyző helyett idén már 20 versenyző alkotja a csapatot. A baszk vonalat továbbra is őrzik, de annyit lazítottak a saját maguk által megszabott kereteken, hogy a csapat magját alkotó baszk versenyzők mellé több baszk kötődésű, de máshonnan származó kerekest is beengedtek a soraik közé. A feltételek nagyon hasonlóak, mint az Athletic Bilbao esetében. Az Itzulián induló csapatot 5 baszk versenyző mellett két "külsős" egészíti ki. A baszk ötöst az alábbi versenyzők alkotják: Aritz Bagües, Mikel Bizkarra, Garikoitz Bravo, Oscar Rodriguez és Enrique Sanz. Rajtuk kívül a csapatot erősíti majd a katalán Eduard Prades és az aragón Fernando Barcelo is. Prades korábban hosszú éveket töltött el a navarrai Caja-Rural csapatban, emiatt lehet ma a Murias tagja. Barcelo pedig a Fundacion Euskadi csapatban nevelkedett, és fiatal kora óta Baszkföldön él.
Hogy mit érhet el ezen a versenyen a Murias? Reális célkitűzés lehet, hogy Gari Bravo az összetett top20-ban végezzen, a top10 sem lehetetlen küldetés, de a mezőny erőssége miatt ez azért nagy bravúr lenne. Emellett az aprócska Mikel "Bizkarrita" Bizkarra jó eséllyel pályázhat a hegyi trikóra, amit biztosan meg is fog próbálni elhódítani. Ezen kívül Oscar Rodriguez ott lehet a legjobbak között a lodosai időfutamon, Enrique Sanz pedig a harmadik szakasz egyik nagy esélyese lehet, amennyiben aznap mezőnyhajrá dönt.
A Landa-Izagirre pároson, illetve a Murias csapaton kívül azt is meg kell még említenem, hogy idén nagyon sok baszk versenyző lesz ott a mezőnyben, összesen húszan. Nem néztem pontosan utána, de az utóbbi tíz évet tekintve ez a létszám szinte biztosan rekord. Név szerint ők lesznek ott a rajtnál, rajtszám szerint állítottam a baszkokat sorban, a név után zárójelben pedig a csapatuk neve olvasható:
1 Mikel Landa (Movistar) 4 Victor de la Parte (Movistar) 21 Peio Bilbao (Astana) 22 Omar Fraile (Astana) 32 Gorka Izagirre (Bahrain Merida) 33 Jon Izagirre (Bahrain-Merida) 67 Ibai Salas (Burgos-BH) 71 Julen Amezqueta (Caja-Rural) 72 Alex Aranburu (Caja-Rural) 73 Jon Irisarri (Caja-Rural) 74 Jonathan Lastra (Caja-Rural)
91 Aritz Bagües (Murias) 93 Mikel Bizkarra (Murias) 94 Garikoitz Bravo (Murias) 96 Oscar Rodriguez (Murias) 97 Enrique Sanz (Murias)
126 Mikel Nieve (Mitchelton-Scott) 141 Igor Antón (Dimension-Data) 182 Jon Castroviejo (Sky) 205 Markel Irizar (Trek-Segafredo)
Számomra ez egy első rangú névsor! A már említetteken kívül három további nevet szeretnék még kiemelni ebből a sorból, akiknek jó esélyei lesznek arra, hogy egy szakaszt vagy egy trikót megnyerjenek.
Elsőként az Astana 27 éves baszk hegyi-menőjéről, Omar Fraile Mattaranz-ról szólnék. Omar egy nagyon jó hegyi-menő, aki évről-évre fejlődik. Landához és Izagirréhez hasonlóan az Orbeában lett profi, majd a Caja-Rural és a Dimension-Data következett. Idén szerződött az Astanához, ami valamikor a legjobb csapat is volt a mezőnyben, de ma is ott vannak a legjobb öt között. Összetettben nem túl jó, sokkal inkább a hegyi szökésekben jeleskedik. Nyert már szakaszt a Giro-n, a Vuelta kétszeres hegyi királya, az Itzulián pedig 2015-ben ő nyerte meg a hegyi trikót. Gyanítom, idén is a pöttyös trikó megszerzése lesz a célja, remélem a már korábban említett Muriasos Mikel Bizkarra lesz az ellenfele.
Jonathan Castroviejo Nicolás idén 30 éves, az eddigi csapatai pedig az Orbea, az Euskaltel és a Movistar voltak. Idén szerződtette le őt a sportág Real Madridja, a Sky. Ő a mezőny egyik legjobb időfutam-menője. Ebben a számban ő a 2016-os Európa-bajnok, emellett világbajnoki bronzérmes volt ugyanebben az évben, a riói olimpián pedig a negyedik helyet szerezte meg. A lodosai szakasz egyik nagy esélyese, valószínűleg a szlovén Primoz Roglic lesz a nagy ellenfele aznap.
Mikel Nieve Ituralde 33 éves, korábban évekig az Euskaltel frontembere volt. A csapat megszűnése után 4 évet töltött el a Sky csapatban a négyszeres Tour de France győztes Chris Froome egyik legfontosabb segítőjeként. Idén szerződött a Mitchelton-Scott csapatába, nem titkoltan azzal a céllal, hogy az utolsó éveiben újra kapitány lehessen. Frosty, ahogy a Sky-ban elnevezték, két szakaszt nyert eddig a Giro-n, egyet az Euskaltel, egyet pedig a Sky színeiben, és egy szakaszt nyert meg a Vueltán még Euskaltelesként, a Cotobelló-t 2010-ben. 2016-ban a Giro hegyi királya, a nagy körversenyeken pedig rendszeresen ott van összetettben a legjobb 10, de minimum a legjobb 20 között. Karrierje alatt ötször volt GT-n top10-es, és emellett még további 8 alkalommal top20-as. Eddig 14 GT-t teljesített, és mindössze kétszer fordult elő, hogy nem volt ott a legjobb húsz között. Vagyis egy nagyon stabil, nagyon jó versenyző, aki ritkán a legjobb, de szinte mindig ott van a legjobbak között. Az Itzulián egy összetett top10 tőle reális elvárás, és talán egy szakasz megnyerésére is lehet esélye.
Szólnom kell még az útvonalról is. Mint már említettem, hat szakasz és több mint 800 kilométer várja a versenyzőket a baszk hegyek között. A tavalyi Itzulia útvonala érintette az összes baszk nagyvárost, Pamplona, Donostia, Bilbao és Vitoria-Gasteiz egyaránt reprezentálva volt, és kapott legalább egy befutót vagy egy rajthelyet. Idén a nagyvárosok nem kapnak ekkora szerepet, a szervezők inkább a vidéki Baszkföldre helyezték a hangsúlyt. Hegyekben azonban így sem lesz hiány:
Az első szakasz rajtját és befutóját is Zarautz városa adja. Rögtön az első nap 5 kategorizált emelkedőt kell megmásznia a versenyzőknek, közte a legendás Jaizkibelt, amit a Klasika Donostia versenyről ismerhetünk, majd le kell győzni a szintén nagyon híres Aia nevű szörnyeteget is. Az utolsó emelkedő pedig a Gaina lesz, ahol jó eséllyel eldől majd az első nap sorsa.
A szakasz esélyese: Vincenzo Nibali A szakasz baszkja: Jon Izagirre
A második szakaszon Bizkaia tartomány felé veszi az útját a mezőny, Zarautz és Bermeo között az első napihoz hasonló, de valamivel könnyebb útvonal vár a versenyzőkre. Négy kategorizált emelkedőt kell megmásznia a fiúknak kedden, utolsónak a négy és fél kilométer hosszú San Pelaio-t.
A szakasz esélyese: Julian Alaphillipe A szakasz baszkja: Gorka Izagirre
Szerdán, a harmadik nap dél felé, Araba tartomány irányába veszi az útját a mezőny, a leghosszabb, de talán a legkevésbé nehéz szakasz befutóját Valdegovía - baszkul Gaubea - városa adja. Lesz ugyan három emelkedő a szakasz első felében, de a táv második fele viszonylag sík - már amennyire Baszkföldön ez lehetséges - , így ezen a napon jó eséllyel mezőnyhajrá dönthet.
A szakasz esélyese: Michael Matthews A szakasz baszkja: Enrique Sanz
Negyedik nap, csütörtökön Lodosában egy közel 20 kilométeres egyenkénti időfutamot rendeznek, ez a szakasz döntő befolyással lesz az összetett végeredményére. A hegyi-menőknek ez a nap a túlélésről, és a minél kisebb hátrány beszedéséről fog szólni. Van azonban baszk esélyes ezen a napon is, a már említett Jon Castroviejo kimagasló képességű időfutamos. És jegyezzük meg, hogy az összetettért harcolók közül Jon Izagirre az egyik legjobb időfutamos, így neki is kiemelten fontos lesz ez a nap.
A szakasz esélyese: Primoz Roglic A szakasz baszkja: Jonathan Castroviejo
Az ötödik szakaszon, pénteken aztán újra a hegyi-menőké lesz a terep. Visszatér a mezőny Gipuzkoa tartományba, a Vitoria-Gasteiz és Eibar közötti szakaszon háromszor kell megmászniuk a srácoknak a Gaina-t. Nem lesz egyszerű mutatvány. Szerintem ezen a napon jó eséllyel hazaérhet egy szökés, amiben Fraile mindig az esélyesek között van.
A szakasz esélyese: Nairo Quintana A szakasz baszkja: Omar Fraile
Az utolsó, hatodik nap lesz a verseny királyszakasza, nem kevesebb, mint 8 kategorizált emelkedővel, a végén pedig az Itzulia legendás hágója, az Arrate zárja le a több mint 800 kilométer hosszú útvonalat. Az Arratén háromszor tudott győzni az Euskaltel legendája, Samuel Sanchez, aki idén sajnos már nincs itt a mezőnyben. Mikel Landának azonban minden adottsága megvan hozzá, hogy a nagyszerű előd nyomdokaiba lépjen, ha nem nagyobb versenyző már most is, mint amilyen egykor a népszerű Samu volt. Ha az összes közül csak egy napot tudtok megnézni, akkor az legyen az Arrate, április 7-én szombaton!Reményeim szerint aznap baszk győzelmet ünnepelhetünk.
A szakasz esélyese: Mikel Landa A szakasz baszkja: Mikel Landa
A verseny mind a hat napján közvetíti az Eurosport, hétfőtől szombatig délután 3 és 6 óra között lesz érdemes a televízió elé ülni.
Ha szeretnétek fórumozni is a verseny közben, akkor pedig mindenkit szeretettel várok a törzshelyemen, a Murias-Euskadi topicban!
Jártatok már Bilbaóban? Nem? Akkor most Győri "Astarloza" Tamás és kedvese Zsófi néhány bejegyzéssel odavarázsol benneteket. A következő hetekben a blog nemcsak az Athelticről, hanem Tamásék útjáról is szól.
Szombat délelőttre csak egy rövidebb programot terveztünk be, mert este 20:30-kor rajtolt a Bilbao Nightrun, és előtte még mindenképpen szerettünk volna aludni egyet a szállásunkon. Ami nem igazán jött össze, mert annyira szép helyre jutottunk el, hogy nem akaródzott időben hazaindulnunk. És még így is csak egy rövid, igaz, talán a legszebb szakaszát tudtuk megnézni a Bizkaiai-öbölnek.Mivel Bilbaótól alig 12 kilométerre van a Nervión torkolata és a Bizkaiai-öböl, ami már gyakorlatilag az Atlanti-óceán, így egyértelmű volt már itthon is, hogy rászánunk legalább egy délelőttöt, és elmegyünk oda. A mikor és a miként volt a két nyitva hagyott kérdés. Ezúttal is Máté sietett a segítségünkre, aki azt tanácsolta még az út előtt itthon, hogy metróval - ami Bilbao határát elhagyva feljött a felszínre, és elővárosi vasúttá alakult - menjünk el a Bidezabal megállóig, ott pedig keressük a gördeszkapályát, - Máté esetében mi mást? - mert onnan nem messze van a part.
A Nervión torkolata előtt:
Megjegyzem, a tömegközlekedés egészen magas szintű Bilbaóban, egy 300 ezres városról beszélünk, ahol van 2 teljes értékű metróvonal, ami az óváros központjában, a Casco Viejo megállónál találkozik egymással. A város másik végén, a San Inaziónál pedig kétfelé ágazik, és elővárosi vasúttá alakul. Az egyik vonalon Getxón keresztül Plentzia, a másik irányban pedig Portugalete és Santurtzi felé lehet eljutni. Természetesen a vasúti rész már a belvárosi zónahatáron kívül esik, és így kemény 30 eurocenttel többe kerül ide az utazás. Az viszont nem volt egyértelmű számunkra, hogy a kis kártyánkat tudjuk-e használni a zöld zónában is, vagy oda külön jegyet kell vennünk. Ezért megkérdeztük előző este a mindig segítőkész szállodai portásunkat, hogy mi ilyenkor a teendő.
Bizkaiai-öböl, a sziklák mögött pedig az óceán:
Aki ezek után gyakorlatilag lebaszott minket, hogy itt vagyunk négy napja Bilbaóban, és még nem voltunk az óceánpartnál, igazán súlyos hiba, miért nem kérdeztük meg korábban, hogyan kell oda eljutni. Majd kérés nélkül előrántott a fiókból egy Getxót reklámozó prospektust, amin volt egy egészen perfekt térkép turistáknak, és mutatott egy nagyjából 8 kilométer hosszú sétáló utcát a Bizkaiai-öböl partján, amelyen gyalog el lehet jutni Plentziától egészen Portugalétéig. Onnan pedig már vissza lehet metrózni Bilbaóba. Egyébként ő is, akárcsak Máté, a Bidezabal megállót javasolta, mint kezdeti úti célt, annyival turbózta fel a tervünket, hogy nem a gördeszkapályát javasolta, amit keressünk, hanem a malmot. Majd kézzel ráírta a térképünkre, hogy Aixerrota, ami baszk nyelven malmot jelent, és bekarikázta a part szerinte legszebb részét. Mivel azt már korábban említette a hölgy, hogy Portugalétében lakik, így elhittük neki. És nem is csalódtunk, nagyon hálás vagyok neki így utólag is a hatalmas segítségért.
Az öböl:
Reggeli után tehát metróra szálltunk, és elindultunk a Bidezabal megálló felé, ami már Getxo város egyik kerülete, és nagyjából 25 perces utat jelent Bilbaóból. A San Inazio után, mint már említettem korábban, feljött a metró a felszínre, és elővárosi vasútként folytatta az útját Bilbao agglomerációja felé. Ami elsőre igen szomorú képet mutatott, Gyöngyös gyárváros és Kőbánya alsó vasútállomás kaliberű megállóhelyek váltogatták egymást, a környék pedig hihetetlenül lepukkant volt. Bilbao fejlesztésére jutott pénz, ez a rész viszont valamikor a hetvenes-nyolcvanas években teljesen magára maradhatott, és hagyták olyan állapotban megrohadni, ahogyan akkor volt. Elhagyott gyártelepek, omladozó épületek, szánalmas kis viskók, amiket láttunk. A csillogó-villogó Bilbao után ez szinte egy másik országnak tűnt, annyira különbözött attól, mint amit eddig Baszkföldből láttunk.
Gobela megálló után viszont újra egyre szebb lett a környék, ezen a részen ránézésre már lehet turistákat fogadni, így lett is rögtön pénz, hogy az egykori ipari kerületeket kipofozzák, és emberi képet mutassanak. Getxo pedig egy igazi gyöngyszem, nem is értem, hogy hagyhatták a Bilbao és Getxo közötti területet ennyire lepusztulni.
Bidezabalnál leszálltunk a metróról, és egy nagyon szép üdülővárosban találtuk magunkat. Getxo ad magára, tényleg olyan, mintha a meséből rántották volna elő, takaros kis házak, jó minőségű utak, és pálmafák szegélyezték az utunkat egészen a partig. Pedig rossz irányba, Andra Mari felé indultunk el, és végül egy idős baszk hölgyet kérdeztünk meg, hogyan kell eljutni az aixerrotához, aki tudott is segíteni nekünk, és a temetőt megkerülve, a getxoi világítótorony mellett láttuk meg a Bizkaiai-öböl partját. Sziklás, zátonyos part, szemben velünk egy hatalmas tengeri kikötő, a sziklák mögött pedig ott az óceán. Meg is találtuk a portásunk által említett sétálóutca elejét, így pedig már egészen könnyen érkeztünk meg a malomhoz.
No comment:
Itt értettük meg, miért javasolta éppen ezt a helyet a portás hölgy. A malom egy kis domb tetején állt, ahonnan egészen az óceánig be lehetett látni a terepet, a másik irányban pedig láttuk a part menti falvakat a Nervion torkolatában. Egészen csodás látvány volt, ha csak ennyi lett volna benne az utunkban, csak emiatt is megéri eljönni Bilbaóba. Órákat el lehetett volna tölteni itt. A malom mellett volt egy étterem, ahol igazán jó kilátás mellett tudtunk volna megebédelni, a 35 euróba kerülő napi menü viszont elriasztott minket ettől a tervünktől.
Aixerrota:
Folytattuk az utunkat, és hamarosan meg is találtuk a Máté által javasolt gördeszkapályát, ami amúgy látszott a malom mellől is, egy kilométernél nem lehetett messzebb onnan. Itt egy kicsi szabad strand volt, de mivel a 18 fok mellé viharos szél, és néha szitáló eső kísért minket, így az óceánban való fürdés végül elmaradt. Az Algorta megállóig sétáltunk végül vissza, így az öt megállónyi partszakaszból csak egyet láttunk. Ha legközelebb visszatérünk Bilbaóba, biztosan visszajövünk ide, és teljes egészében bejárjuk majd a Plentzia és Portugalete közötti szakaszt, amit a portásunk javasolt.
A gördeszkapálya mellett:
Algorta mellett beültünk egy tapas bárba enni egy szendvicset, mert már nagyon éhesek voltunk, én ittam mellé egy sört, Zsófi pedig ivott egy kávét. Üldögéltünk éppen a helyen, amikor tüntetők vonultak végig a mellettünk lévő utcán. Először azt hittük, hogy a már Bilbaóban is tapasztalt okból vonultak utcára az emberek, és Katalónia melletti szimpátiáját fejezi ki a tömeg. Nem láttunk viszont senkinél katalán zászlót. Végül a pincér mondta, hogy a getxói emberek egy parkoló építése ellen demonstrálnak, amit egy helyi park helyére akarnak felhúzni. Sokan voltak. És jól is teszik, hogy kiállnak ezért a szép helyért, és nem hagyják, hogy beépítsék. Egy délelőtt alatt is nagyon megszerettem Getxót, egy olyan hely, ahová bármikor visszamennék.
Aupa Javier Otxoa!
Visszametróztunk Bilbaóba. Az eredeti terv az volt, hogy abban az étteremben ebédelünk meg, ahol az első két napon is. Szomorúan vettük észre azonban, hogy szombaton ugyan nyitva volt a hely, de csak italt és tapasokat szolgáltak fel, a konyha nem üzemelt. Baromira haragudtam magamra, hogy ezt nem kérdeztük meg korábban. Lázas keresésbe kezdtünk, de nem találtunk jó helyet a környéken. Így végül kénytelenek voltunk beülni egy elegánsabb helyre ebédelni, ahol ugyanúgy 35 euro volt a napi menü, mint Getxóban a malom mellett. Joder!
Aupa Euskaltel!!!
Máté gasztro rovata következik ismét. Első fogásnak Zsófi zöldséges tálat rendelt krumplival, én pedig garnélát zöldséges tésztával. Finom volt, de nem mondanám, hogy jól laktam, a korábbi helyünkön ennél jóval nagyobb adagokkal dolgoztak harmadannyi pénzért. Második fogásnak pedig én tortillát ettem paprikával, Zsófi pedig lazacot. Az én adagom sem volt túl nagy, de Zsófié egészen pofátlan lehúzásnak tűnt. És nem csak akkor és ott, hanem utólag is. A desszertként felszolgált fagyi sem tudott minket jobb kedvre deríteni, úgy hagytunk ott 70 eurót ketten, hogy még igazán jól sem laktunk. Na de így jár, aki nem tervez előre, és improvizál.
A zöldséges tál és a garnélás tészta:
A tortilla:
És Zsófi lazaca. A pofátlanság:
Hazafelé beugrottunk az Eroskiba, és utoljára vásároltunk be itt. Pár doboz Keler sör Máténak a sok hasznos tanácsért hálából, Amstel nekem, sonka, baguette, zöldségek vacsorára, csoki a családnak, és víz a versenyre, amiket vettünk, majd aludtunk egy egészen rövidet délután, mielőtt elindultunk volna a San Maméshez a verseny rajtjához.
Valljuk be őszintén, számunkra itt a szezon vége. Kizúgtunk az Európa Ligából, a kupából rég kiestünk, a Ligában akkor is bent maradunk, ha innentől csak döntetleneket játszunk.
Fájdalmas, de a tegnap esti San Mamés-beli vereség a klub történetének 100. UEFA/EL meccsén abszolút jól mutatta milyen szezon futtat Kuko Ziganda a csapattal. Megint ballábas szélső nélkül álltunk föl, - igen, Balenziaga visszasérült a Marseille-i odavágón, Saborit meg úgy tűnik nem elég jó Zigandának - megint egy nem teljesen 100%-os állapotú játékossal - most Rico sérült rá és nem bírta végig - ráadásul Raúl Garcia nélkül. Ez az OM még egy jó eduzőnek is kemény falat lett volna, hát még egy ilyen dilettánsnak.
Nem meglepő, és a csapat lelkiállapotát igazolja, hogy az EL reménybeli gólkirályát második sárga miatt, már a 76 percben zuhanyozni küldte a játékvezető. És Kuko nyomorultságának bizonyítéka az is, hogy Yeray-t is le kellett cserélni az első félidő végén.
Most mi maradt még idénre, komolyan? Ahogy a bilbaói fórumokban írják, négy rosszabb csapat van nálunk és 15 ponttal előzzük a legjobb kiesőt. Vagyis, ha gyűjtünk még 15 pontot nem eshetünk ki. A legutóbbi közös meccsnézésen úgy okoskodtunk, ha a hátralévő hónapok mindegyikében nyerünk egy meccset - a márciusi már megvolt a Leganésszel - akkor minden jó. De ne legyen igazunk, Kuko tegyen csodát, érjünk oda a 7. helyre!
Beti Zurekin!
Rövidhírek utóiratban:
Nem számoltunk be Aketxe távozásáról. A ballábas középpályás az amerikai liga bajnokához, a Torontóhoz szerződött. A hírben az egyetlen örömteli dolog, hogy van visszavásárlási jogunk.
Másik kiváló középpályásunk, Unai López, a Rayóval igyekszik feljutni. Jelenleg másodikok, Unai vezéregyénisége a csapatnak, 28 meccsen 3-szor volt eredményes eddig.
San Mamés oroszlánjai Moszkvában falták fel az orosz medvét. Szpartak - Athletic 1:3!
Mikel Rico kabát és sapka nélkül szállt le a repülőgépről a moszkvai mínusz tízes hidegben, miközben mindenki más úgy bebugyolálta magát, hogy a szemén kívül semmi sem látszott.
A másnapi városnézésen Mikel Rico fedetlen fővel jelent meg.
Mikel Rico az Otkrityije Arénában tartott edzésen rövid ujjú mezben, sapka és harisnya nélkül vett részt.
Vajon a mínusz 10 fok lehet Kuko viagrája a csapat számára? A nagy hideg hatott frissítően a játékosokra?
A Szpartak drukkerei félelmetes hangulatot teremtettek otthonukban. Hatalmas tifókkal és drapériákkal várták csapatukat, és úgy hangzott, mintha azt skandálnák a lelátok egymásnak válaszolva: Yeray - Alavarez. De biztosan nem belső védőnket éltették...
A mérkőzés elejétől fogva szervezett volt az Athletic. Ugyan érdekes volt, hogy Kuko megint padoztatta Saboritot és helyette Lekue volt kénytelen baloldali védőt játszani, de bejött a húzás. Mondjuk a moszkvaiak jobboldala egyáltalán nem tűnt acélosnak. Annál inkább volt rámenős az orosz cséká, a partizánarcú Glushakov, aki az első játékrészben kétszer is próbára tette Herrerínt, méghozzá jó messziről. Az első gólunkig még az 8. percben a kitörő Adurizt egyértelműen szabálytalanul állították meg, de a szabad és a piros lap elmaradt. Keveset volt nálunk a labda, de mindig jól visszazártunk és indítottuk a kontrákat. A 22. percben aztán Raúl Garcia zseniálisan ugratta ki Adurizt - mondjuk nem volt nehéz, mert Aduriz zseniálisan indult be, becsapva két védőt - és a Róka ha már ott volt, elhúzta a kapus mellett is, majd cimbalom-szögből szépen begurította a lasztit. (Ha megnézitek az összefoglalót, úgy tűnhet, mintha a középső védő nem akarná elhinni, hogy Aduriz onnan még kapura teszi...) A gól után kissé feléledt a Szpartak, majd Willy, másik becenevén a Pantera, kihagyott egy jókora ziccert, mert nem tudta átvenni RG második tökéletes labdáját.
A második gól is Raúl kiugrása után született, ezúttal nem hagyták passzolni, hanem irgalmatlanul felrúgták. A szabadot Susaeta végezte el, hogy trükkösen akarta-e vagy csak véletlenül került Aduriz elé a labda végül is mindegy. A 37 éves Aritz Aduriz idén a 12. gólját rúgta az Európa Ligában, 12 meccs alatt!
A félidei mattot az a játékos vitte be, aki rá se ránt a hidegre. A tilitoli végén - a tizenhatoson belül adogattunk a gól előtt - Ricóhoz került a labda, aki lőtt, végül egy hátvédről került a labda a kapuba. Hivatalosan öngól, azonban mi Ricónak adjuk!
0:3 az első 45 percben! Ilyen idén még nem volt!
A második félidőben rögtön az elején eldőlhetett volna a továbbjutás, ismét RG és Willy játszottak össze, de a helyzet kimaradt. Tíz percre rá szépített a Moszkva. És bár lendületet kaptak a góltól a védelmünk valahogy nagyon szilárd lábakon állt tegnap este. Etxeita és Yeray remek kettőst alkottak.
És akkor Kuko végre megint jót húzott. A 68. percben. Susaeta helyére behozta San Josét és ezzel stabilizálta a középpályát. Jó látta, hogy a Szpartak jobboldala teljesen haszontalan, ezért tulajdonképpen azt fel is adta és abszolút középre koncentrált. Vagy folyamatosan rugdostuk kifelé a labdákat, vagy az oroszok braziljai trükközték túl a támadásokat. A 90. percben Sabin végleg eldönthette volna a továbbjutást, de mellé lőtte a 100%-os ziccert.
Maradt az 1:3 és a hit, hogy mégis elérhetünk valamit ebben a szezonban. Erre a hitre, akaratra és persze jól kigondolt taktikára vasárnap délután nagy szükség lesz, hiszen megyünk a Wandába. Az Atleticónak pedig lesz jobboldala, valamint nem Tasci és Kupetov lesznek a belső védők. Úgy hírlik legalább nem Oblak véd, ha már a mi két kampósunk eltiltás miatt nem játszhat.
"Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? quam diu etiam furor iste tuus nos eludet?" - Ugyan meddig élsz még vissza, Catilina, a türelmünkkel? Meddig űz még eszeveszett dühöd gúnyt belőlünk?
Írta Cicero a Catilina-féle összeesküvés leleplezésekor. Most mi vagyunk Cicero és szavainkat Urrutiához és Zigandához intézzük.
Mert ami az utóbbi két meccsen történt, arra már tényleg nincsenek szavak, jelzők. Február 4-én elhűlve néztük a kezdőt - öt védővel álltunk fel a Girona ellen és a bal szélen a B-csapatból először felhozott Andoni Lópezzel. Nem nagyon értettük enne mi az oka, hiszen Saborit - Balenziaga helyettese - ott ült a padon. Aztán a hatodik percben, amikor López összehozott egy büntetőt, már egyáltalán nem értettük. És amikor a második félidőben a másodikat is Lópezről kaptuk, már a hajunkat is téptük az értetlenségtől.
Mit akart ezzel Ziganda? Ahogy a lengyel főszurkoló írta: Géniusz Ziganda.
Illetve mit képzelt, amikor a saját bakija után a Las Palmas ellen a keretbe se hívta meg Lópezt? Hú, hogy ez mekkora pedagógus, nem csak edző meg zseni, de pedagógus is egyben! Fantasztikus. De ezt már megszokhattuk. A jó idénykezdet után - legalábbis az első 3 bajnoki eredménye, a játék maga semmiképp - amikor elkezdett döcögni a gépezet, megtalálta Vesgát - nem ok nélkül, de akkor minek kellett visszahozni? - aztán San José lett a bűnbak. Kitalálta és egyszer vagy kétszer be is jött a Rico - Itu belső középpálya, de hát ez a két faszi inkább vízhordó, mint kreatív játékos. (Nem beszélve arról, hogy azért Ricónak az utóbbi négy meccsen voltak olyan megmozdulásai, hogy égnek állhatott a hajunk.) Nem mellesleg, az üstökösként idén berobbant Córdoba utoljára október végén játszott végig bajnokit.
Na de, gondoltuk múlt péntek estig, most majd jön a szinte tökutolsó Las Palmas, majd őket jól kitömjük! Aham. Nagy büdös lófüttyöt. Impotens egál.
Nem, nem lehet egy harminchét éves csatár nyakába akasztani egy csapatot. Nem, nem lehet arra apellálni, hogy majd Raul Garcia emberrel együtt berúgja. Nem, nem lehet arra építeni, hogy Willy kétszer-háromszor elszalad majd a szélen. Ide taktika, fondorlat, vezér kell.
Lehet bravúr nélkül játszani, de akkor hozni kell a kötelezőt. Lehet a kötelezők nélkül, de akkor bravúr kell. Melyik volt meg eddig a szezonban? Egyik sem. Idén huszonkét gólt lőttünk a bajnokságban, ezek közül 6 azaz 6 darab volt büntető, ezekhez jön még két öngól. Tragikus statisztika, miszerint összesen 24 bajnoki találatunkból csak tizenhat született akciót követően! Félelmetes statisztikánk további mélypontjai, hogy összesen hét játékosunk talált be és csak hárman egynél többször.
És akkor Girona után Susaeta lenyilatkozza, hogy "tudunk ebben a szisztémában játszani". Markel, ne vicceljünk már!
Hogy nem ég a ház, azt kizárólag a többi csapat kreténkedésének köszönhetjük. Moszkvában pedig minden bizonnyal már dörzsölik a tenyerüket a csütörtöki EL-meccs előtt...
ui.: Ami legalább félmosolyra adott okot az elmúlt 9 napban, hogy Yeray visszatért és pénteken a csapat legjobbja volt és hogy a pénteki stream spanyol kommentátora Williamst végig Panterának nevezte. Mindössze ennyi a vigasság.
