Most akkor félig üres a pohár vagy félig teli? Ugyanis idén még nem vesztettünk a bajnokságban, de nem is nyertünk. Az Alaves és a Leganes elleni nyilván félig üres, az Atléti ellen meg félig teli. Akarom mondani az is félig üres lett a végén...

A Ligában három meccsen, két kapott, két rúgott gól. Ez nem is lenne baj, de most azért elfogadnám, ha egy-nullra vertük volna az Alavest meg a Leganest, aztán kikapunk kettővel tegnap. De nem, nem tudjuk jól forgatni a Janus-arcunkat.

Mert a két első bajnokiról ne beszéljünk, mert az Athletic mélyen tudása alatt játszott. Semmi sem működött. De tegnap valami félelmeteset játszottak a srácok. Dicsértem Munit ebben a szezonban? Nem. Hát most szuperlatívuszokat érdemel. Irányított, labdát szerzett, szerelt, felmentett. Végre igazi 10-esként irányította a csapatot.

És a másik két hős tegnap, a két gólszerző, a két szélső. Nagyon hiányoztak a csapatnak mindketten, ezért is írtam az előző posztban Yestének, hogy gondolkodhatott volna, mielőtt elkezd csipogni. Lekue pazar gólt vágott, és bár az első játékrészben nem nagyon mutatta magát, a másodikban remekül működött a Lekue-Balenziaga-Muni balodal. Így kell visszatérni sérülés után!

De Marcos gólja? Hát az milyen mestermunka volt kérem? Emlékeztek még, hogy De Marcos csatárként érkezett hozzánk?! Mert ez a tény bizonyosan szerepet játszott abban, hogy Óscar üres területre futott és várta a labdát. Hatalmas fejes volt, olyan tipikus "adurizos". És utána hogy megőrült De Marcos! Mint egy gyerek. Előbb komoly fejjel: húúú milyen gólt basztam! Aztán meg teljes ökörködés! Fantasztikus! (Egyébként is, megvan, hogy mit művelt a Barca elleni hazai kupameccsen? Az egyébként visszafogott és szenvtelennek tűnő DM ott is önkívületben tombolt!)

Amúgy nekem az is megfordult a fejemben, hogy leadunk pontokat a baszk csapatoknak meg a baszk-érdekeltségű csapatoknak. Nézzétek csak meg: kiszívtunk a Gijóntól, ahol három korábbi oroszlán játszik. Döntetlen az Osa, az Alaves meg a Leganes ellen. Oké, megvertük az Eibart - zsoldoscsapat - és megvertük a Socit, az "ősellenséget". 

Száz szónak is egy a vége. Ha valamit képtelenség megszokni az Athletic Bilbao játékában, az teljes véletlenség. A random-tényező. Soha senki ellen nem mehetünk biztosra. És senki nem mehet biztosra ellenünk.

Hát ezért nem könnyű az Athletic-szurkerek élete...