A rádiókban ma reggel bizonyosan a "játéknap legnagyobb meglepetéseként" emlegették tegnapi meccsünket. A rendkívül veretes Zorya Luhansk győzött a San Mamésban.

Hiába minden reménykedés, hogy majd most, hiába minden babona: piros alsónadrág meccsnapokon, csak a fehér csíkra lépés a zebrán, semmi. Hiába a meddő mezőnyfölény, hiába 16, azaz tizenhat kapuralövés, Egy rohadt pontot se szereztünk a katedrálisban. Mindenféle elképzelés nélkül játszottunk, eladtunk több mint 140 labdát. A csapatrészek messze voltak egymástól több támadásban is. Benat kreativitása abszolúte kihasználatlan, hiszen San José mellett játszik. 

A teljes impotenciát és működő taktika hiányát jelzi, hogy Kuko az 55. percben Itut hozta Etxeita helyére, vagyis átálltunk három védőre. Innentől túlzsúfolt lett a középpálya. Továbbá, hogy a tíz perccel később beálló Cordóba volt a második félidőben a legveszélyesebb két kapáslövéssel.

Igazából Kuko semmire nem tudott érdemben reagálni - sem a gólra, sem a behúzódó ellenfélre - azt hitte a cserék mindent megoldanak.

Hab a tortán, hogy a meccs legjobbjának, Muniainnak, ki megpróbált vezére lenni a hitehagyott csapatnak, az utolsó percekben kificamodott a térde. 

Az már csak szerény megjegyzés, hogy nem lett volna esszerűbb a szélsőket pont fordítva rotálni? Mármint, hogy inkább Saboritnak és Bovedának kellett volna játszani Malagán, és a Lekue-Balenziaga kettősnek tegnap?

Vasárnap Valenica, idegenben. Utána válogatott szünet. Kuko, légyszi hívd fel Valverdét és legalább egy játékot kunyerálj el tőle!  

UPDATE! Muniainnak elszakadt a küldő térdszalagja.Azt hiszem mindenki tisztában van vele minimálisan mennyi idő kell a falépüléshez. Kuko, az istenedet, vedd le a játékosokról azt a teljesítménymérő szart, fejezd be az idióta szünetben való bemelegítést!