A csúfos vereséget követően úgy zúgtunk ki az Európa Ligából, mint egy jól megtömött liszteszsák.Az első húsz percben már megint hárommal kellett volna mennünk, azonban Inaki mindent elpuskázott. Mondhattuk az első félidő végén: csak kihúzzuk valahogy vagy egyszer betalálunk azt kész. Ehelyett a ciprusiak parádés gólt szereztek rögtön a kezdést követően, onnan pedig egy nagy görcs lett az egész csapat. Jött a tizenegyes, majd a hazaiak kiállítása: itt még megcsillant kicsit a remény, de az első 5 emberelőnyös perc után már látszott, hogy nem fogunk egyet se rúgni, nemhogy kettőt.

A fő probléma pedig az, hogy a csapat igencsak szürke. Jó, hogy sokszor fordítottunk idén, de még jobb lenne, ha nem fordítani kellene. Az aupaathletic fórumába került tegnap egy topic miszerint Muni és tíz másik. Tök igaza van a fórumozónak, tegnap Muniainon látszott egyedül, hogy akar valamit. Senki sem tudott "felnőni" mellé. 

A legfájóbb az volt, amikor ma reggel ilyesmit mondott a sportriporter a rádióban: "a játéknap legnagyobb meglepetésse, hogy az Apoel 3:2-es első meccs után 2:0-ra legyőzte és kiejtette az Athletic Bilbaót az Európa Ligából".

És most mi lesz? Tizenöt forduló van még a bajnokságból, vagyis 45 pont szerezhető még. Megyünk a Sevillához, a Villareálhoz, a Socihoz és az Atlétihez és jön a Real. Tudunk-e még legalább 30 pontot gyűjteni? Csak hogy ne legyen nagy a sokk: kezdhetünk megbarátkozni a gondolattal, hogy jövőre nem csalinkázunk erre-arra Európában. Legalábbis szeretett csapatunk miatt nem.  

A végére azért, ha halkan, ha szerényen is, de Beti Zurekin!